Minden titkos érintésed kell nekem...

"Minden percben elvarázsolsz teljesen....minden titkos érintésed kell nekem..." Most értem haza a Hooligans koncertről. Boldog vagyok. Örülök.  Egész este Rá gondoltam, minden szerelmes zenét neki énekeltem, hátha megérzi, tudnia kell, hogy mennyire fontos. Nem láttam meg senkit, nem néztem egyetlen férfira sem, hiszen nekem már csak Ő létezik. 

Boldog vagyok, pedig kicsit nehezen indult a nap. Szomorú voltam. Nem írt.  Próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy pakol, készül a bulira, pihen, stb..., de mégis ideges voltam. Aggódtam érte. Folyton aggódom...hiszen ő a legdrágább Kincs, óvni kell! Nem tudtam enni, néhány darab gumicukrot sikerült, de az a mai napi teljes élelmem volt, mást nem sikerült megennem... Hihetelen mekkora befolyással van rám, mind testileg, mind lelkileg. Ha nem tudom, hogy mi van vele, akkor olyan, mintha megszűnnék, nincsennek emberi szükségleteim....nem vagyok éhes,szomjas fáradt...egyszerűen  csak Rá tudok koncentrálni. Ma is így volt. 

Három óra után végre írt.  Örültem.  Bár kicsit dühös voltam, hiszen az én szerelmi monológomra csupán néhány sort válaszolt, de a tudat, hogy jól van, megnyugtatott. Az egész világ napossá vált, ami eddig borult volt, minden ragyogni kezdett, hiszen tudtam, hogy rendben van. Innentől gyorsan telt az idő.  Megkezdtük a lánybúcsút, ami nagyon vicces volt, jókat nevettünk a különböző feladatokon, amiket előző nap raktunk össze a barátnőmmel. A menyasszony is nagyon élvezte, de még ilyenkor is két percenként néztem, hogy ír-e.  Megrögzött vagyok, nem tudok semmire koncentrálni, ha nem tudok róla, ha tudok akkor se igazából. Csak akkor tudok figyelni valamire, ha mellettem van...akkor minden kerek, akkor minden teljes. 

Eljött az öt óra.  Elkezdtünk készülődni, elindultunk az étterembe ahol Ő zenélt. Az én Fekete Zenészem.  Imádom a hangját, azt, ahogy játszik. Egyszerűen fantasztikus, és senkinek nincs ilyen jó! Ő a legjobb! Egy csoda! És nem csak az adottságai miatt, hanem a lelke miatt is, mert a lelkével énekel, és sugárzik belőle, hogy teljes szívvel csinálja mindaz amit csinál.  Én pedig elolvadok tőle....folyton.... Nézhettem, végre nézhettem őt, és nem 10 percig. Csodálatos látvány, minden porcikája gyönyörű, ahogy az ujjaival játszik, amikkel aztán engem fog....iszonyatosan felemelő érzés. Énekelt...nekem is....darabokra hullottam...folyton darabokra hullok tőle, amikor így látom, még jobban. Úgy ültem a padon, mint egy elalélt kislány, aki most kapta meg élete legnagyobb ajándékát, és ez igaz is, mert az én életem legnagyobb ajándéka Ő! Öröm volt ott lenni, beszélgethettem a tündér Anyukájával, ott voltak a tesói is, szeretem őket.  Tiszták. Kedvesek. Szeretnivalóak, de az én Kicsikém a legjobban a világon, csókot is kaptam tőle, és hozzá bújhattam, és nem érdekelt ki lát, nem érdekel ki tudja meg, ha bűn, hogy szerelmes vagyok, hogy megtaláltam azt az embert akit sokan egy életen át sem találnak, akkor leszek bűnös, akkor leszek a fekete bárány,de én szeretem őt, csak ő kell nekem.  Ő minden örömöm. Féltem. Rettenetesen. Aggaszt, hogy ennyire tökéletes, és nem akarom, hogy más is szemet vessen rá, és más is akarja, hiszen ő az én szerelmem, és már csak az enyém, és elképzelni sem tudom, hogy nincs az életemben, Ő minden.  Még mindig zenél, büszke vagyok rá, annyi erő van  benne, felnézek rá mindazért amit csinál, de aggaszt is, hiszen pihennie kellene, remélem hamar hazaér, és ír nekem...addig várok...várom a Hercegem...

 

Megosztás a facebookon