Este van. Hiányzik...minden perceben arra gondolok, hogy bárcsak mellettem lenne, hogy odabújhatnék az erős karjai közé, hallgatnám ahogy szuszog mellettem. Egész nap Rá gondolok, minden pillanatban mjnden gondolatom körülötte forog. Nehéz.  Iszonyúan nehéz elviselni egy olyan ember hiányát, aki ilyen sokat jelent, ÉS mégis iszonyatosan távol van. Este van. Csend. Nyugalom. Az emberek alszanak körülöttem, talán csak én forgolódom az ágyban azzal a gondolattal, hogy vele akarok lenni, és ő...nagyon messze. Remélem minden rendben van vele, végig tudja aludni az éjszakát, nyugodtan ébred, és tudja, hogy egy nappal kevesebb van abból, amit külön kell töltenünk. Hiszen, minden nappal kevesebb...várom, hogy végre  velem lehessen...ő az én mindenem...a Kicsi!

Megosztás a facebookon