Szerelem. Amikor meghallottam ezt a szót, mindig elképzeltem azt az embert, akibe majd szerelmes leszek. Aki megdobogtatja a szívem, olyan csodákat ad, amit senki más nem tud. A sok romantikus film és történet után, a családi környezetben látottakkal összevegyítve megszületett bennem a kép arról a tökéletes emberről, aki eljön értem fehér lovon. Sötét haj, sötét szem, markáns arc, izmost testalkat, erős kéz, határozottság, hobbi amit magas szinten űz, kedves, törődik egy nővel, szereti, ő a mindene, és érezteti is, minden rezdülése az enyémmel együtt  történik, együtt nevetünk, beszélgetünk a csillagos ég alatt, nézünk csendben egymás szemébe, és a  folytonos szenvedéllyel van teli az életünk. Ezek voltak amiket kerestem, jöttek emberek, szerettem, voltam boldog, voltam menyasszony, élettárs, de mégis hiányzott valami...kellett még valami...szenvedély, valaki aki kitölt minden űrt...

Megosztás a facebookon