Boldog napom volt. Reggel felébredtem, írtam és írt.  Szerelmesen. Boldogan. Találkoztunk. Nevettem vele. Szeretek Vele lenni, mindent csinálni. Egész nap beszéltünk. Öröm volt bennem. Folyamatosan csináltam valamit, de mégis rá szántam időt..mert fetölt ha beszélünk. Új erőt ad. Készítettem neki vacsorát, ami mérhetetlen boldogsággal töltött el, hiszen imádok neki adni. Egyébként is boldoggá tesz, ha örömöt szerezhetek valakinek, de ha neki az mindent felül múl. Vártam Őt nagyon. Próbáltam olyat alkotni, hirtelen, vasárnap este, ami elnyeri a tetszését...remélem sikerült. 

Ahogyan néztem a recepteket, a telefonom a kezembe volt, és megláttam...hogy egy másik lány, akibe Ő szerelmes volt, akit akart, aki miatt hazudott nekem, aki miatt hagyta, hogy szenvedjek, ismét odatette a szívecskét.... Nagyon rossz érzésem lett, hiszen akármilyen fiatal vagyok is, ahhoz nagyon butának kell lennem, hogy egy olyan embernek írjak szívet,aki nekem vissza se ír..

Leírhatatlanul ideges lettem. Pillanatok alatt, és ismét nem tudtam koncentrálni semmire, a vérnyomásom az egekbe volt, és remegtem. Nem bírtam féken tartani a félemeim. Hiszen megtörtént már, de ha megint megtörténik, akkor el kell engednem, ha megint átver, akkor nincs tovább, nincs többé Ő, és én ezt nem akarom, de még egy hazugság már nem fér bele. Minden alkalommal fájt az, hogy átvert. Fájt az is, hogy más lányoknak írt, de a legjobban az fájt, hogy nem mondta el, hogy nem tartott érdemesnek arra, hogy tudjak róla. És mindez azért, mert rengeteg helyzetben voltam már, sok mindent átéltem, tudom, hogy az ember sokszor zavarodott, hogy nem is gondolja végig mit csinál, hiszen velem is előfordult, ezért minden helyzetet meg tudok érteni, ha a másik fél őszintén és megbánással fordul felém. Egy kapcsolat egyébként is csak akkor működik, ha minden aggályunkat, hibánkat, félelmünket, örömünket, érzéseinket megosztjuk a másikkal. Másként nem. Hiszen, hogy segítsen az, akit szeretek, ha nem tudja mi történik. Például, hogy tudassam vele, hogy egy hús-vér kapcsolat, ahol számíthatsz a másikra, ahol ha valamire szükséged van, ő megoldja, megölelheted, hozzá bújhatsz, nevethetsz rá, fontosabb, mint egy interneten megélt odavagyok érted, es  fontos vagy nekem "szerelmi románc", ha nem tudom, hogy ő ezzel nem feltétlenül van tisztában. Hiszen, számomra ez egyértelmű.  Mert a telefon vagy a chat ablak nem fekszik melléd, nem ölel meg ha szomorú vagy, nem készít vacsorát, nem simítja végig az arcod, nem nevet Rád. 

Próbálok rájönni lassan nyolc hónapja, hogy neki miért volt szüksége rá, de nem találom a választ, és ő sem ad, csak a "nem tudom". 

 

Ma este tehát nagyon vártam. Ideges voltam. Nagyokat lélegeztem, úgy engedtem be a kapun. Érezte, hogy valami nincs rendben velem. Azt gondolom látszódott. Megkérdeztem, hogy beszél-e vele. Megmutatta, semmi. De a rossz érzésem nem múlt el. Egyszerűen nem múlik.  Nem tudom, hogy miért, hogy mi az oka, de egyszerűen nem akar csökkeni. Az előérzeteim egész életem során mellettem álltak, sosem hagytak cserben, és most sem hagy egyedül.  Pedig szeretném. Rettegek. Nem akarom elveszíteni, és az a nő sem akarok lenni, aki oda van a párjáért, aki közben más lányoknak ír szerelmes és nagyon kedves üzeneteket. 

Mert nem ezt érdemlem. Senki nem érdemli ezt, de én az egész felépített világom kockáztatom mellette, bevállalom a titkos kapcsolatunkat, amikor alig látom, és szenvedek tőle, és ha ennek ellenére ő hazudik nekem, akkor nem érdemli meg a szeretetem. 

Remélem nem így van. Remélem tényleg szeret engem, nem kell neki senki más lány, csak én, még chat ablak ként sem. Hiszen nekem sincs rá szükségem, nem is tekintek másra, csak rá. Szeretnék bízni benne, bízom benne, kérem az Istent,  és Őt,hogy ne  kelljen többet csalódnom. Mert hálás akarok lenni, hálás amiért szeret, amiért kockáztat értem, amiért énekel nekem, amiért erre jön ha fáradt, hogy megöleljen. Amikor bejön hozzám, mikor egész nap dolgozott...amiért szeret, amiért olyan érzéseket ad, mint senki más. Nyugodt életet akarok. Nyugodtat. Csak egymásra koncentrálva, egymást szeretve. Bennem minden megvan hozzá...életem végéig. Benne pedig minden megvan, hogy ez az érzés megmaradjon, hiszen Ő a MINDEN! 

 

 

Megosztás a facebookon