Szerda van. Este. Kint hűvös az idő.  A lelkem ragyog. Boldog vagyok. Iszonyatosan. Olyan szétáradó boldogság van bennem, amit megfogalmazni sem tudok. Földöntúli.  Sosem gondoltam volna, hogy lehet így érezni. Éreztem már boldogságot, éreztem örömöt, éreztem azt, hogy teljes az életem, de az mégsem volt ilyen mély és intenzív. Ez valahogy más. Nincs meg mindenem, nem adott minden a boldogságunkhoz, hiszen annyi gát van benne, annyi nehezítés. Annyit kell küzdenünk egymásért és egymással, annyi mindenki és minden akarja, hogy ne legyünk együtt és mi ennek ellenére is kitartunk egymás mellett. Ezért olyan a kapcsolatunk, mint a filmekben, mert hiába vannak akadályok, együtt legyőzzük, és a szerelmünk nagyobb annál, hogy bármi az útjába álljon. Csodálatos érzés. 

Szerda van. Este. Kint hűvös az idő.  A lelkem ragyog. Felejthetetlen nap volt ez vele. A lehetőségekhez képest sokat voltunk együtt.  Öröm van a szívembe. Mesélt nekem. Imádom amikor mesél. Ahogy elmondja mi történt vele. Megtisztel. Ő olyan ember, aki nem mondja el a gondolatait bárkinek, aki nehezen nyílik meg, nem beszél sokat, főleg nem fölöslegesen. És nekem megadja azt a kitüntetést, hogy  tudhatom, hogy hallhatom őt. Hiszen ez kitüntetés. Őt hallgatni csoda. Belélegzem a szavait, próbálok memorizálni mindent amit mond, figyelem, mindent akarok tudni róla, hogy merre jár, kivel mit csinál, hogy érzi magát, mik a vágyai, mire gondol...tudni akarom. Mindent ismerni szeretnék róla, hogy boldoggá tehessem. Az élete része akarok lenni, és ilyenkor azt érzem, hogy az vagyok, és persze mérhetetlenül szerencsés, hogy  megkaptam a bizalmát.  Gondolkodom, mennyi mindent tudok róla...pedig alig vagyunk együtt, mégis valahogy úgy érzem, hogy mindenét ismerem.

Szeretkeztünk. Végre. Nagyon vágytam már rá. Minden porcikámmal kívántam. A gondolattól, hogy velem lesz majd, megremegtem. Izgultam. Úgy, mintha egy tini lány lennék, és ez lenne az első, pedig már ismerem a rezdüléseit, az érzékeny pontjait, tudom mi húzza fel, mitől őrül meg, de én izgultam. Remegett a lábam mikor elindultam elé a kapuba, de ahogy megláttam minden aggodalmam elszállt. Lenyűgöz a látványa. Egész életemben ilyen Férfiról álmodtam, mint ő...egyszerűen tökéletes....az alakja, az arca, a bőre, a keze, a szeme, az illata...minden egyes porcikája. Fantasztikus vele szeretkezni. Olyan felfoghatatlan vággyal kívánom folyton, ami nem múlik, inkább egyre intenzívebb, pedig ez fordítva volt eddig. Ahogy telt az idő, csökkent a vágy. Nála nő. Vele elképesztő. Olyan, mintha a mennyországba járnék. Darabokra hullok a karjai közt, amikor megszorít az erős kezével, mindig pont ott, ahol megőrülök tőle, ahogy csókol, és simít...de ha csak a meztelen testét látom, attól is. Olyan élményeket élek át vele, amiket soha még, olyan szenvedélyes minden pillanat, amivel 100 éves koromban is szeretkezni akarok vele, akkor is, ha már mozdulni sem tudok majd. Ma megértettem, hogy mire mondják, hogy a titkos kapcsolatokban nagyobb a szenvedély

Szeretem. Boldoggá tesz. Hálás   vagyok neki, hogy kockáztat értem. A mindenem. Az életem. Szó szerint. Többé nem akarok úgy élni a világban, hogy ő nincs. Mióta ismerem csak úgy tudom elképzelni magam, hogy ő mellettem van! 

Megosztás a facebookon