Az élet.  Az élet. Az élet nehéz. Nem tudod mit hoz, mikor mit tartogat számodra. Nem tudod mikor merre indulj, merre van a jó döntés, amelyet később sem bánsz meg.

Az élet elvesz. Elveszi azokat az embereket akiket szeretsz, nagyon szeretsz, meghalnak, elhagynak, távoli helyekre költöznek. Megszűnteti a luxust, elvesz tárgyakat és néha még a kenyérre valót is nélkülözni kell.

Az élet fáj. Fáj mikor szerelmes vagy, és nem viszonozzák, fáj, mikor megcsalnak, mikor nem úgy szeretnek, mint amire vágysz, mikor a barátaid ellened fordulnak, mikor fontos emberek cserben hagynak, mikor valakinek, aki számodra sokat jelent Te nem vagy fontos, mikor a tested fárad és  fáj.

Az élet harc. Harcolsz onnantól kezdve mikor megszületsz az utolsó percig. Harcolsz....hogy megfordulj, hogy a legjobb játék a Tiéd legyen, hogy megkapd amire vágysz, hogy jó jegyet szerezz, hogy barátaid legyenek és szerelmed, hogy elengedjenek szórakozni, hogy azt csinálhasd amihez kedved van, harcolsz, hogy bekerülj az iskolába, munkahelyre, a családodért, egészségedért,  az életben maradásért.

Az élet elmúlás. Hiszen minden dolog ami történik, időleges, előbb vagy utóbb új követi. Új vágyak, új álmok, új fájdalmak, új emberek, új helyszínek. Az életben állandó a változás, ahogy bennünk emberekben is. 

Az élet öröm. Amikor sikerül elérned az álmaid, amikor olyan dolgokat élsz át, amik boldoggá tesznek. 

Az élet csoda. Az érzések, amiket megélsz,amikor önfeledten játszhatsz, amikor a szüleid biztonságos karjában vagy, amikor jól teljesítesz az iskolában, majd a munkahelyen. Amikor megtalálod a barátaid, akiknek fontos vagy. Amikor megismered a szerelmed, és együtt átélitek a szerelem csodáját. Amikor megszületik a gyereked, az unokád, amikor öregen vissza emlékszel a szép pillanatokra.

Az élet ajánldék. Minden perce. Mert bár jó, vagy rossz dolgokat élsz meg, megéled. Tapasztalsz. Tanulsz. Folyton okosabb leszel a helyzetekből, ezáltal segíthetsz másokat. Hálás lehetsz, imádkozhatsz, nevethetsz az emberekre, felnézhetsz az égre, érezheted a nap melegét, láthatod a szivárványt, érezheted az ízeket, hallhatod a hangokat, tapinthatod azokat a dolgokat, amiket szeretsz. Ölelhetsz. Szeretkezhetsz. Tartozhatsz valakihez. Táncolhatsz. Ünnepelhetsz, sportolhatsz, dolgozhatsz...csinálhatod mindazt amit szeretnél. Az egész csak rajtad áll.

Az élet szép. Az én életem csodálatos.  Nehezen indult,rengeteget szenvedtem attól, hogy elveszítettem az anyukám, hogy rosszul tanultam, hogy nem voltak barátaim, hogy nem fogadtak el, hogy csúnyának éreztem magam, elégedetlen voltam az életemmel, fájt. De ma már ez nem így van. Igaz,az Édesanyám és a Dédimamám hiánya folyamatosan marón éget, ahogyan a többi szerettemé is, akik már nem lehetnek Velem, de a tőlük kapott ajándékot nézem, hogy mennyit adtak nekem, és én mennyit adhattam, és elviselhetetőbbé válik az elviselhetetlen. Csodálatos családom van. Olyan burokban és szeretetben nőttem fel, ami nagyon kevés embernek adatik meg, mindenem megvolt, és a minden napos lázadásaim ellenére egészen formálható lettem, viszonylag nyugodt. Fantasztikus barátaim vannak, akikre bármikor számíthatok, akik egymást is szeretik és elfogadják, és ez az érzés folytonos biztonságérzettel tölt meg, hiszen ha rajtuk múlik, sosem vagyok egyedül.  A munkám az, amit mindig is szerettem volna csinálni, hiszen tanítani, tovább adni a tudást,szeretni a gyermekeket a legnagyobb boldogság számomra. A körülményeim tökéletesek, van szép házam, autóm, mindenem amire szükségem van a kényelemes élethez. Megengedhetem magamnak, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék. A Szerelmem...szándékosan hagytam utoljása ezt a részt. A Szerelmem egy csoda. Olyan, mint az élet. Néha a poklot járom meg, általában pedig a mennyországot. A Szerelmem az, akire mindig is vágytam.  Aki folyton magával ragad, elrepít olyan helyekre, ahol minden csupa-csupa jó.  A Szerelmem az, aki kitölti azt az űrt a szívemben, amit eddig nem tudtam. A Szerelmem, a Kicsim, a mindenem. Az én B-m. Félelmetes hatással van rám, mégis nagyon nehezen viselem a helyzetet amiben élünk, és nem tudom később mi lesz. Hiányzik. Folyton hiányzik. Olyan kevésnek érzem azt a néhány percet amit együtt töltünk, hiszen kevés is. Vele akarok lenni, szeretni akarom, és nem akarok azon aggódni, és arra várni, hogy mikor lesz rám 10 perce. Hiányzik.  Vissza szeretném kapni.  Mert Vele végre tökéletes lenne az életem. Megnyugodnék. Teljessé válna minden. Amit már most is sokszor érzek, csak a hiánya emészt. Ma amikor imádkozom arra kérem az Istent, hogy adja vissza nekem azt az időt, amikor lehetett velem, hogy gyorsan teljenek a napok, és mehessek vele kézenfogva sétálni, megcsókolhassam a strandon, fagyizzunk együtt, hogy kikiabálhassam a világnak, hogy én  Őt szeretem. Ugyanakkor hálás vagyok neki, hiszen annyit kockáztat értem, és minden időt amit tud, kihasznál, hogy velem töltse.  Boldoggá tesz, megnevettet. Figyel rám. Őszinte hozzám, és úgy szeret, mint amire szükségem van. Hálás vagyok neki minden percért, mert megmutatt nekem, hogy mi is az igazi szerelem. 

Megosztás a facebookon